Ma végre volt tánc! Már nem is tudom, milyen az, ha hetente legalább egyszer nem kell “viselkedni”. Mert ott lehet röhögni, bolondozni viccelődni  és persze táncolni, komolytalannak lenni. Megfigyeltem magamon mostanában, hogy túl komoly vagyok. Csak a feladatok, a kötelességek. Mindig mindenütt viselkedni kell, mert megszólítanak.

Tulajdonképpen mostanában kedvem sincs vidámkodni amilyen szituban vagyok.

Jön a karácsony. Mindenki vásárol már, tervezi, hogy kinek mit…

Én meg itt állok tipródva, hogy drága jó Istenem, miből lesz karácsony???? Dolgozom ezerrel és az összes keresetem elmegy úgy, ahogy jött. A saját fizetésemből semmi nem marad. A mellékállásomból sem. Tudom, hogy a szeretet ünnepe, de mi lenne, ha a karácsonyi összejövetelen kapok ezt azt, én meg csak egy ölelést tudok adni? Nem ezt a világot éljük.

Írom itt, hogy az összes fizetésem.  Egy frászt ! A 67 % a! 8 éve ez van. Volt, hogy csak a fele volt! Akkor én nem tudom hogyan csináltam karácsonyt. De tudom. Semmilyen számlát nem fizettem be. Most ezt nem tehetem meg. Mindent fizetnem kell. Különben jaj nekem. Szóval megtörnek ezek a dolgok.

Nameg a melóhelyen is mindig marhára komolynak kell lenni! Nem tűrik a bohóckodást, a jókedvet. Csak marha komolyan csinálni a dolgodat. Még a betegekkel sem lehet viccelődni, mert úgy néznek rád, hogy ez hülye.  Kicsit jobb a kedved és poénkodsz, viháncoltok, már rád szólnak. Ha egy kicsit oldottabban szólok pl a Főnökhöz akkor a következő pillanatban már eszembe is jut bazmeg Era ő a Főnök! Az Atyaisten!  Mégis van bennem iránta némi pajtásiasság. Egyidősek vagyunk a változó  kor minden nyűgével. Mikor jó kedve van, lehet vele poénkodni finoman, én is szoktam. De azért hozzáteszem, csak vicceltem tudja!

Szóval valami nevetőkúra kéne nekem, valami oldottság, mert túl komoly vagyok. Ez nem  az én világom.  Most táncórán is alig mertem röhögni, míg rá nem jöttem, hogy ott nyugodtan lehetek akár hülye is.

Egy kicsit már bele vagyok fásulva a korlátokba. Se lakás, se fizetés…..

Amit a gyerekek adnak haza, abból élünk. Azt meg aztán igencsak meg kell nézni mire adja ki az ember.

És nekünk nincs semmi plusz juttatás! Sem Cafeteria, sem Erzsébet utalvány, se ajándékcsomag, semmi!!!! Örüljünk ha megkapjuk a fizetésünket. És annyi. Már ami marad belőle. és abból már 10. én nincs egy vas sem.

Ja? Nem nyavalyogtam és panaszkodtam. De jól esett leírni

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Menü