Énnekem nagyon széles a hátam. Nagyon sokmindent elbír sokmindent el tudok viselni. Viszont van a mikor szakad a cérna.

Elég sok kellemetlen szituba  keveredtünk egy “kedves” úriember és “kedves” hozzátartozói miatt.  Nem akarom részletezni. De ma eljött a szitu amikor rágyújtottam.

Nem egy nótára, nem! Cigire!

Ritkán fordul elő, 2-3-5 évente.  De akkor amikor rágyújtok akkor sokallok be a sok értelmetlen baromságtól.

A többség tekert cigit szív, meg  Szofit. De Áginak van valami elit hosszú vékony ízesített végű cigije.  Na én abból elszívtam egy szálat.  Illetve majdnem. Röhögtek rajtam. Piti! Té cigizőőő???  Csak ha szakad a cérna, ő ilyen, mondják.  Persze csak pöfékeltem, nem szívtam le a füstöt, illetve igen de akkor rámjött a köhögés szörcsögés pökhetnék.  A többiek már régen végeztek, mikor még én mindig ott fuldokoltam. Aztán elnyomtam. De lenyugodtam kissé. Még jó kedvem is lett. Namondom az Áginak  biztos füves cigije van. De ez csak vicc.

Hát…. továbbra sem  fogok a dohányosokhoz tartozni. Maradok a füstölőnél.  Csak a melóhelyen nem lehet.

Bár még senki sem próbálta. Nem tom mit szólnának hozzá?

3 hozzászólás. Leave new

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Menü