Van már annak 10 éve is, hogy belebonyolódtam egy fiatal dokiba aki nálunk dolgozott.  Nem akartam elhinni, de kölcsönös volt a vonzalom. És hát egymásba bonyolódtunk egy éjszakára. Volt is nagy hiszti miatta, mert akkor megvolt nekem P. már 7 éve. De nekem meg kellett lépnem a dolgot a Dokival, mert ha nem lépem meg, hülyén halok meg.

Nem lett jó vége a dolognak, mert utána a Doki rettentő bunkó volt. De ez már a múlté.  Függöny kész. El is ment  máshová, évekig nem láttam. Közel 4 éve, hogy egyszer volt nálunk ügyelni. Akkor született a második gyereke.

Aztán szünet. Minthogy ezt a szééééép hosszú  hétvégét hol is tölthetném, mint a kórházban, csak épp holnap nem megyek, néztem a kiírást, kik fognak ügyelni.

Miiiiiii? Visszajön ügyelni az Öreg T.?

Nem A KisT fog ügyelni! Na ettől még jobban nem tudtam szóhoz jutni. És pont vele leszek ügyeletes! Te jószagú málnabokor! Tegnapra volt kiírva. Erre nem az öreg PZ jött? Roppantul csalódott voltam!  Ma mit ad isten? Reggel mondják, hogy ma jön a kisT!

Hátöcsém! Semmit sem változott! Ugyanaz az arc, ugyanaz a szemüveg, ugyanaz a temperamentum, talán egy kissé határozottabb lett.

Kaptunk puszit és ölelést. Ami annyira egyértelmű volt, hogy csak na!

Ésbasszus megmondom őszintén, még mindig hatással van rám! A közelsége, az illata, a véletlen érintése. Jaaaaaaj! De már én i s öregebb bölcsebb és nyugodtabb és közlékenyebb lettem. Rengeteget beszélgettünk rengeteget nevettünk neki.

Így lenyugodva már más ez. Maradt egy rohadtul szimpatikus ember aki egy kicsit megpocakosodott, kissé de csak kissé megkomolyodott, és én marhára örültem, hogy együtt dolgoztunk vele!

Ja? És még mindig azt mondom, hogy nem bántam meg, hogy  volt némi letyempetyem anno! Sálálálá!

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Menü