A pénz (nem) boldogít?

Most marhára fennkölt leszek. Nem szoktam, de most de.

Na szóval!

Egyik barátnőm a város egyik legjobb nője. Női szemmel is. Na jó nem úgy.

Folyatják utána a pasik a nyálukat. Meg egyebet…

A férje 20 évvel idősebb nála, ő a város maffiózója. Övé a  sétálóutca, meg a franc tudja még mik. A feleségének nem kell dolgoznia, elég, ha azt a 40 macskát gondozza. Tenyésztik ugyanis.  Szóval anyagi gondjaik nincsenek.   É. nak mindene megvan.  Külön autó műköröm, szép ruhák parfümök, évi 4 nap Gellért szálló.  Csak nem boldog.  Egyre jobban kiütközik a korkülönbség. Plusz, hogy már 18 éves korában a felesége volt. És csak neki élt, meg a családnak.

De most úgy érzi, elege van az aranykalitkából. Ki akar törni, élni szeretne.

Valamelyik nap felhívott, hogy neki annyira elege van el akar jönni otthonról, de a szüleihez nem akar. Hogy esetleg jöhetne e hozzám?

Mivaaaan? Hüledeztem egy sort. Azt sem tudtam mit mondjak neki.  Hozzám a lepukkant albérletbe?  Mert a lakás érzi, hogy már nem az enyém és pukkan lefelé. Festeni kéne meg javítani kéne amit én is megtehetnék. De mi a francnak?

Namegugye hova tenném? Meghát albérlet! Akárkit csak nem költöztethetek ide!

Meg most nem azé a vak lóé de mit enne?  Mer az biztos, hogy ha eljönne otthonról, semmije nem maradna csak a kopasz p…. a

Ahogy nekem.

Hozzá van szokva  a luxushoz.  Most itt a sünnél mit csinálna? Se tv, se net a kisszobában.

Na meg egyébként is!  Szóval neki megvan mindene, de nem boldog.

És itt vagyok én. Aki ismer, tudja, hogy nem egy rózsás a sorsom de nem panaszkodom miatta, mert senkit nem érdekel. Sokra nem megyek a panaszkodással. Van munkám van egészségem.

Ezen kívül semmim.  Lehetne mondani, hogy ha ez a kettő van akkor már boldog vagyok.

Lófaszt vagyok!  Nélkülözök! Nem tudok ruhát venni magamnak. Nem járok fodrászhoz, a pedikűrről is le kellett mondanom. Meg arról a kis gél lakkról is. Nem került sokba. Ha azt vesszük, hogy van rávaló. Az egész életem egy naaaagy lemondás. Társam sincs igazi. Nincs lakásom autóm meg ilyenek. Nem tudok kontaktlencsét sem venni magamnak, nem tudom a szemüvegemet kicserélni sem. Pedig marhára kéne mindkettő.

Boldogabb lennék ha volna elég pénzem mindenre? Igen! Boldogabb lennék, ha megkapnám a fizetésem 100% át? Igen! Boldogabb lennék ha nem kellene albérletet fizetnem? Igen!

Na és itt jön a naaagy szó, miszerint edd meg amit főztél. Eszem.

Hééé Fortuna! Azéééé rám is önthetnél abból a hogyishívjákodból!!

Ja? Nem panaszkodtam.

Tehát lehet azt mondani hogy hiába a pénz a gazdagság a hiába van meg minden, ha nem boldog valaki.

És az sem boldog akinek se pénze se gazdagsága se semmije csak a kopasz p….a.

Fennkölt Yallah voltam.

 

Related Posts

No results found

9 hozzászólás. Leave new

  • PadreEmeritus
    2018-09-25 21:38

    Era! A barinőd csak egy hétig bírná azt az életet, utána kúszva menne vissza a pasijához, mert még mindig jobb boldogtalannak lenni jóllakottan, mint “boldognak” éhesen!!!:-)))))

  • Avatar
    vicacica52
    2018-09-26 06:51

    szia lyányom.. jutott eszembe évtizedekkel ezelőtt egy gazdag “hívóm”… az akkori és a mostani mércével – “luxusfeleség volt” panaszkodott – nem boldog – pénz dögivel – dolgozni nem kellett, holott valamikor dolgozott, nem is akárhol… aztán férjhő ment, és abba hagyta a munkát, mert olyan jó volt “megmutatni”, hogy mit megtehet, amit más nem! Tehát a történet hasonló az általad elmondottakhoz, csak,hogy ő nem tartott macskát… A férje is idősebb volt, mint ő – bár nem annyival, mint a “te történetedben”… Gyerekek kirepültek, (2) – tanultak, hol itt – hol ott – a világban. Vágyott valami jobbra, valami “szépre” – ami más,mint az akkori élete… merthogy az idő megy, ő csak öregebb lesz, és elment, otthagyta a férjét. Még volt pénze – még élte a maga luxus életét, de a pénz egy idő után elfogyott.. és ott állt, hogy akkor most mi is van??? Mit is csináljon.,.. dolgozni már nem volt kedve, hiszen évekig nem dolgozott, csak magával foglalkozott apuka pénzén…és abból is jócskán félretett magának… de nincs az a pénz ami el ne fogyna… szóval ott állt albérletben, üres zsebbel…és a végén visszakönyörögte magát apukához….
    Úgy gondolom a te barátnőd is ugyanígy fog járni… mert ahogy valljuk, vallom igenis a pénz boldogít… de! ahhoz,hogy ezt megértse, felfogja, érezze – meg kell éreznie, tapasztalnia a másik oldalt is, amikor nincs!!! Így tud majd különbséget tenni… és visszakönyörögnie magát a férjéhez!!! Bár a barátnő mindig segít – igaz – de nem hiszem,hogy neked őt be kellene vállalnod… mert – előbb utóbb a sirámai – pszichoszomatikus betegséget hoznának ki belőled! és azért is, mert egy idő után “utálatot” “haragot” váltana ki belőled a nő, mert akinek nincs, vagy kevés van, ráadásul jócskán meg kell érte dolgoznia, és még így sem futja mindenre – az nehezen tudja “megérteni” azt, hogy a másik nem tud mit kezdeni a “pénzével! pusszantalak – anyád!

  • Avatar
    vicacica52
    2018-09-26 07:06

    .. és jutott még eszembe – amikor én elkezdtem dolgozni az ügyvédek mellett – írtam róla – először 3-nak dolgoztam. Köztük volt egy ügyvédnő – Judit… igazándiból hozzá, mellé kellett egy “gépíró” – titkárnő, aztán a másik két fiú is igényt tartott a munkámra.. Judit elvált asszony volt, 2 gyerekkel – ő is – és egy gazdag ügyvéd férjjel, akitől elvált, de egy nagy házban laktak,laknak a belvárosban. A lényeg, hogy nem volt boldog, ő sem, érdekes,hogy a gazdag nők! – egy idő után nem boldogok, és egy normális pasi kapcsolatot sem tudott magáénak tudni… Ezért boldogtalan volt … pedig a férje fizetett mindent, kocsit vett neki, illetve lecserélte a régit, a gyerekek Pesten tanultak, majd a lány külföldre ment – dolgozni… szóval nem volt boldog – nap, mint nap fel kellett töltenem, a mindennapi depijét, hogy ő milyen szerencsétlen, hogy ő milyen boldogtalan,hogy ő… stb…ez ment évekig, aztán évek múlva kezdtem érezni, hogy “lemerülök”, hogy sokkkkkkkkkkkK!, hogy már nincs kedvem feltölteni, hogy már unom, hogy nem érti meg, amit mondok, vagy nem akarja, szóval kezdte az energiámat elszívni… és a sors a kezemre játszott, mert nem voltam bejelentve -kértem, hogy jelentsen be,mert valamit akartam venni, és hitellel akartam megoldani, viszont ahhoz kevés lett volna az akkori nyugdíjam.. Nem jelentett be, sőt azt akarta, hogy csak akkor dolgozzak, amikor ő “füttyent” egyet és szaladok – dolgozni, na ezt én nem vállaltam, így aztán annyira berágott rám, hogy még Zolikát is meg akarta fűzni,hogy ne dolgozzon velem! Zolika viszont nem szerette őt,mert örökké panaszkodott a fiúknak is – közben a másik ügyvéd srác kiköltözött az irodából – lakásból – önálló irodát nyitott, így aztán maradtak ketten Zolikával. Én már akkor is csesztettem Zolikát, hogy idegennek fizeti a magas bérleti díjat, ennyi erővel már a saját lakására is fizethetné, amiből iroda lehetne – hiszen nagy családi házban laknak.. na aztán egy idő után – épp szabin voltunk, nyári szabadságon, amikor telefonált, hogy Éva… akkor aug. 21.-én itt és ott kezdünk.. és nevetve kérdeztem tőle… “vettünk lakást”… és nevetve mondta, igen vettünk lakást! Így aztán elköltözött az irodánk – az ügyvéd lakásába, Juditot meg ott hagytuk! Később
    kisebb irodát bérelt már.. és a mai napig – pedig egy mutatós, csinos nő – egy savanyú uborka maradt – teli önértékelési és egyéb lelki problémáival… Mert egy ideig az én volt kolléganőm dolgozott vele és neki – de aztán ő is otthagyta – előbb, mint én, mert nem bírta a siralmait! Úgyhogy nem kell neked albérlő lyányom… oldja meg az életét ő is… a te boldog napjaidat – ne keserítse meg!!! Mert szoktam volt mondani, amíg télen meleg lakásban van valaki, amíg van egészsége, amíg van munkahelye… addig igenis érezze, hogy “boldog”!… mert ha egyik sem lenne – akkor wazzeeeeeee lehetne boldogtalan, volna miért!!!

  • Avatar
    durcijulcsi
    2018-09-26 07:39

    “Ne sok pénzed legyen, hanem elég! Ne sok időd legyen, hanem elég! Ne sokat dolgozz, hanem eleget, ne sokat elmélkedj, hanem eleget! ” /Linj-Csi apát, kínai csan buddhista szerzetes/

  • Avatar
    durcijulcsi
    2018-09-26 07:39

    Jav: Lin-Csi 🙂

  • Moonligh
    2018-09-26 09:29

    Nagyon megértelek Erám. Valahogy én is így vagyok, csak a saját lakásomban.
    Még hogy a pénz nem boldogít? Erről lehetne vitatkozni sokáig.
    Azt írtad eszed, amit főztél. A barátnőd is egye, amit főzött. Nem kell neked mindenkit megmentened. Ennyi.

  • Avatar
    vicacica52
    2018-09-26 10:42

    … és kimaradt nálam, ahogy a ügyvédnő szerette volna, hogy Zolika se dolgozzon velem, pofára esett.. mert jött Zolika – Éva “szeretne velem dolgozni?, én szeretnék magával” – így dolgozunk idestova együtt már lassan 18. éve… és Judit pofára esett, de nagyon… Ritkán találkozunk, vagy futunk össze az utcán, évekkel ezelőtt még megkérdezte – dolgoztok még együtt Zolikával??? És én büszkén mondom igen, és imádok vele dolgozni… és úgy érzem, hogy ő is velem… Ma volt egy kis “összeröffenésünk”.. – telefonálnom kellett, hogy ki és hogy rendel az ő körzetében – az asszisztens – régi ismerősöm eü-s volt a laktanyában, kérdem Erzsikét, hogy ki rendel most, mondja, hogy ki – aki az én orvosomat is helyettesíti. Mondom Zolikának, na akkor menjünk egyszerre az orvoshoz, holnap fejezzük be amit elkezdtünk – bejövök reggel.. nem, nem most ő megy az orvoshoz mondja Zolika.. na ezen “kiakadtam”… miért ne mehetnénk, és akkor nekem nem kellene holnap délután mennem… erre itt hagyott, hogy fejezzem be a munkát, amit elkezdtünk… én meg mondom neki ennek ellenére is imádok magával dolgozni… és elnevettem magam… remélem még sokáig így lesz..

  • Avatar
    vicacica52
    2018-09-26 10:59

    …újra végig olvasva írásodat, – “imádkozzál, hogy nyerjen anyád”, mert küldenék belőle – nem kicsit, sokat, hogy valóra tudd váltani belőle a most elérhetetlen álmaidat, vágyaidat”…

  • Jött volna érte apuka! Engem meg jól pofánvágott volna.
    Mondhatnám , hogy nem vagyok jótékonysági intézmény de hajlamos vagyok mások gondját a hátamra venni. Megoldást találni.
    De a másik énem meg aszongyahogy nem köll rátelepedni senkire.
    Azért nagyon bízom abban, hogy előbb utóbb megoldódnak az én dolgaim is. Kell hogy így legyen, nem lehet másképp. Köszi , hogy itt vagytok nekem!?

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Menü